Oké, ez Conor! meg az ő überkurvafasza stílusa. Ilyenkor szívem szerint jól orrnyergen fejelném őt a picsába, de úgy izomból. Csak hogy érezze. Csak egy kicsit. Szóval inkább nem pofáztam különösképpen, csak hallgattam a pöfögését a vonalból. Nem akarok összeugrani vele, pedig ha így folytatja ha nem én, akkor Effy fogja szerintem pofán baszarintani. Jó, persze, én vagyok a legnagyobb hibás, de na. A kurva élet ebbe a kurva kibaszott estébe!

- Baszd meg! - csattanok föl, ahogy ez az ökör beszáguld elénk, persze refivel. Kurva nagy mákja van, hogy Eff az ölemben van, most rábasztam volna egyet a motorházra. Csak olyan behorpadósat. Úgy kedvességből vissza. Pattogására se szóltam semmit, inkább nyeltem egy nagyot, s ahogy Effy ébredezni kezdett, szinte futólépésben mentem Conor után, hogy a kocsiba rakjam őt. - Nincs valami pokróc ebben a szarban? - érdeklődöm, de akkor ő már megint ordibál. Most kivételesen nem velem.

Nagy nehezen összeszenvedtem egy csomagtartó kinyitást, ahol azért sikerrel jártam és gyorsan be is bugyoláltam az én kincsemet, aki már közben szinte teljesen éber állapotban melegedett a hátsó ülésen. Tényleg fasz vagyok, ezt belátom, de rohadtul nincs hangulatom most még Conorral is vívni. Majd holnap verekszünk, csak menjünk már a bánatba hazafele. Holnap még a kocsi maradványait is haza kell szállíttatnom, amíg az megérkezik, addig gyepálhatjuk egymást.

- Conor, ehhez most rohadtul nincs kedvem, balhézni meg pláne, elnapolhatnánk a dolgot, vagy mindenáron most akarsz leütni? - kérdezem, s gondolatban megveregetem a vállamat, mert higgadt tudtam maradni, pedig az ujjaim már szinte várták, hogy visszaüssek. És mielőtt még a kicsi kedvesem beleütné a csinos kis nóziját - szokásához híven -, felé tartott mutatóujjal igyekeztem beléfojtani a szót.