Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb!
- Lakatos Levente -

Mert örök kedvenc.

"Ismeretlen pártfogóm termete hangjához hasonlóan fenemód férfias. Kék szeme versenyt villog mellvértjével, meg klasszul csillogó kar- és lábszárvédőket is hord, továbbá bőrcsizmát, ami első látásra egy vagyont érhet. A hátán átvetett pallos teszi teljessé a képet, egy olyan velem egymagas, kedves kis fegyver. Az összhatás két szóval jellemezhető; gazdag és előkelő.
Ám a kocsma törzsközönségét nem hatják meg ezek az apróságok, őket inkább az érdekli, vajh halandó-e. De nem tűnik annak, először laza ütésekkel padlóra küldi azokat, akik botor módon puszta kézzel mennek neki, ebből olyan három lehet, aztán valaki hozzá akar vágni egy asztalt, ez elől kitér, majd eldózerolja a meggondolatlan fickót, a teljes berendezéssel együtt. A keletkező lélegzetvételnyi szünetben előveszi a pallosát.
- A következő meg fog halni - jelenti be, és mit tesz isten, hisznek neki.
Az eddigi verekedők átmennek békésen beszélgető piaci árusokba, a háttérben egy rablógyilkos megpróbál úgy tenni, mintha csak körömpiszkáláshoz vette volna elő félméteres kését, másoknak most jut eszébe, hogy milyen sok fontos dolguk van, és mennyire messze. "

Egy pszichológia könyvben megfogalmazva..Nem pozitív, inkább el kellene ezen gondolkodni, vajon mennyi igazság van benne:

"Ha már nem érdeklődnek irántunk szeretteink, vagyis azok, akikkel mély kapcsolatot ápolunk, nem figyelnek ránk többé, nem küzdenek a kapcsolatért, akkor leépül a bizalom, és átveszi a helyét a fájdalom. Az érdektelenség beindítja a szégyenérzetet és a legmélyebb félelmeinket: a félelmeket attól, hogy elhagynak, hogy érdektelenek vagyunk, hogy nem vagyunk méltóak a szeretetre..."

ez olyan szép *-*

"Ha egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

Mert tetszik!

"Van az út…
És van, hogy az úton egyedül kell menned. Mert a te utad, a te feladatod. Csak te járhatod be, senki más, mert neked kell a rád váró akadályokat leküzdened, mert a cél a te célod. Az útnak többféleképpen vághatsz neki. Lehetsz magabiztos, lehetsz bizonytalan, félhetsz az akadályoktól, tarthatsz az ismeretlentől. Nem tudod, milyen lesz, csak a célt, a feladatot ismered. Nem tudod, lesz-e elég erőd, nem tudod, a képességeidből mire futja. De az út mentén lehet segítőd. Ahogy minden versenyző erőt nyer a biztatásból, úgy te is erőt kapsz, ha valaki bízik benned, drukkol neked. Bízik benned helyetted is, ha néha kételkedsz magadban. Mert fontos ez. Nem elég az önbizalom, másé is kell. Így valójában nem egyedül járod az utat. És így végül nem az út győz, hanem te.
Van ilyen út."

Csitáry-Hock Tamás